A Burano-i Csipkemúzeum, amelyet 1981-ben avattak fel, és amely az 1872-ben Andriana Marcello grófnő által alapított történelmi Csipkeiskola épületében kapott helyet, bemutatja az egyik legkifinomultabb velencei kézműves hagyomány kialakulását, fejlődését és népszerűsítését. Az iskola bezárását követően egy gondos kulturális helyreállítási munka eredményeként jött létre a múzeum, amely ma több mint száz értékes műtárgyat őriz és állít ki, amelyek a 16. és 20. század közötti velencei csipkekészítésről tanúskodnak. A velencei Városi Múzeumok hálózatába tartozó kiállítási útvonalat gazdagítják a csipkekészítőnők, akik még ma is élőben bemutatják a készítési technikákat, valamint egy jelentős történelmi archívum, amely rajzokkal, fényképekkel és dokumentumokkal van tele.

A Torcello-i Múzeum viszont egyedülálló régészeti leletek és középkori műalkotások gyűjteményén keresztül lenyűgöző utazásra invitál a velencei civilizáció eredeteihez. A sziget, amely már a római kor óta stratégiai elhelyezkedéssel rendelkezett, alapvető fontosságú kikötő- és kereskedelmi csomópontként szolgált a tenger és a szárazföld között, összeköttetésben állva a fő közlekedési útvonalakkal, mint például a Via Annia és a Via Claudia Augusta. A következő évszázadokban, különösen a barbár betörések idején, Torcello a lagúna egyik legfontosabb településévé vált: menekülő lakosságot fogadott be, és folyamatosan fejlődött, mígnem a 10. század körül elérte fénykorát, és az első igazi lagúnavárosként alakult ki.